*a te szemszöged*
Mellkasom gyorsan mozog fel és le miközben az ágyamon fekszek. Szívem még mindig eszeveszett tempóban dübörög a testemben,arcomat sós könnyek áztatják. El kéne őt felejtenem. Ki kéne törölnöm minden emlékét. De nem megy! Nem tudom elfelejteni, hiszen szeretem. Nagyon jól tudom, hogy ez miatt egy idióta vagyok, mert ő nem szeret. Ő csak játszott velem, kihasznált és megalázott...nem egyszer. És én naiv mindig csak legyintettem és mindent elnéztem neki. Nem hallgattam a barátaimra akik csak óvtak engem ettől a szörnyetegtől.Mert ő egy szörnyeteg. Egy kegyetlen,önző, szívtelen szörnyeteg,akit nem érdekel mások érzései. Neki csak az a fontos, hogy neki meg legyen mindene, hogy ő jól érezze magát. Minden pontosan egy éve kezdődött. Ott lett az én nyugodt kiegyensúlyozott énemből, egy semmi. Azóta nem tudok őszintén mosolyogni. Azóta érzem magam egy senkinek....

*június 13*
El se hiszem,hogy végre vége a középiskolás éveimnek, leérettségiztem. Nem is tudnám jobban megünnepelni a dolgot, mint a törzshelyemen a "Popeye"-be. Biztos már minden barátom ott van. Rá nézek a telefonomra és elgondolkodok. ~ Hmm... Lucy már biztos fel ért Seoul-ba gyorsan felhívom.~ Elmosolyodok és azonnal tárcsázni kezdem barátnőm számát. Pár csörgés után meg is hallom mosolygós hangját.
- Yaa Eonnie mizujs?- Rögtön elmosolyodom, hihetetlen, hogy az ő hangjától mindig jobb kedvem lesz és a legrosszabb perceimben is fel tud vidítani. Nem véletlenül ő a legjobb barátnőm.
- Éppen készülök lemenni Popeye-be.- Húzom végig a hajamon a gőzölgő hajvasalót, miközben picit elmerengek. Megyek Popeyebe,ahol álmaim pasija vár. Kwon Jiyong ugyan olyan törzs vendég ott mint én hihetetlen,hogy csak egy hete fedeztem fel, milyen elképesztően jó pasi, amikor szinte minden hétvégén látom és véletlenszerűen a legjobb barátja Dong Youngbae nekem is elég jó barátom. Hirtelen eszembe jut ,hogy valami fontosat nem is említettem drága barátnőmnek vele kapcsolatban.- Yaa el is felejtettem mondani. Jiyong hívott ma le.
- Hogy mi? __________ ezt miért nem mondtad eddig? - Kicsit távolabb kell tartanom a készüléket, mivel Lucy ha mérges olyan magas hangon beszél, hogy azt szerintem csak a delfinek értik. Miközben barátnőmnek ecsetelem a történteket, magamra kapok egy magassarkút és elindulok. Kellemes az idő egyáltalán nem is fázok a vékony nyári ruhámban pedig már elég késő van. Szerencsére nem lakok messze kedvenc helyemtől ami Busan szívében helyezkedik el. Az utat végig trécselem barátnőmmel, aki megkért, hogy mindenről értesítsem, mert ő érzi, hogy számomra Jiyong az igazi.Amint oda érek,rögtön meg is pillantom. A korláton ül lábaira ráfeszül a farmer, az inge felső két gombja ki van gombolva,haja oldalra fésülve...tökéletes! Elmosolyodok,amint végig futtatom íriszeimet rajt,majd pár ismerős hang zökkent ki.
- _______- Kiabálnak oda nekem barátaim,akik szintén azt ünnepelték, hogy leérettségiztünk. Váltok velünk 8hívott le ezért oda kéne mennem. Bátorságot gyűjtök,majd elindulok feléjük. Amint oda érek adok két puszit Youngbae-nek és kapva az alkalmon Jiyong-nak is adok. Isteni az illata,azonnal megbabonázott.
- Azt hittem már ide se jössz!- Mondja ezer wattos mosoly kíséretében,amitől szintén zavarba jövök.
- Mindenképp ide akartam, csak koccintottam a barátaimmal egyet.- Mutatok a fejemmel a kettővel arrébb lévő asztalra,ahol hangosan nevetve iszogatnak diáktársaim.
- Jah tényleg most érettségiztél. Már nagy lány vagy.- Mondja nevetve, mire az egész asztaltársaságból kitör a nevetés.Igen Jiyong és köztem van egy pár év, de ez kit érdekel? Az este további részében nagyon jól elbeszélgetek Jiyong-al és a többiekkel, már kezdenek kicsit spicces állapotba kerülni, de ez engem nem zavar. Egy idő után GD ,a barátai csak így becézik, már csak rám koncentrál. Bókol,udvarol,kedveskedik, és teljesen levesz a lábamról. Persze Lucy-t folyamatosan értesítem a fejleményekről sms-ben, de az összesre csak annyi a válasz, "Jiyong gyerünk csókold meg!" Nem kellett Lucy-nek sokáig könyörögni, már épp indultam volna haza, amikor Jiyong közölte, hogy már pedig ő haza fog kísérni, és megcsókolt. Eszméletlen boldogság fut át a testemen, teljesen beleremegtem a csókba. Megragadja kezem, összekulcsolja ujjainkat és úgy indulunk haza felé. Az úton végig nevetgélünk, flörtölünk és  csókolózunk. Amikor a ház mögé érünk Jiyong nem akar elengedni maga mellől.
- __________...-fogja meg mindkét kezem és mélyen a szembe néz istenem az a szempár teljesen megigéznek.- tudod, meséltem az előző barátnőmről,aki teljesen tönkre tett.- Kezdi halkan, mire én bólintok egyet- Akkor eldöntöttem,hogy soha egy lányért nem fogok harcolni, nem foguk rájuk másképp tekinteni csak úgy mint egy eszközre. És ez bevált, de maikor téged megláttalak, megmozdult bennem valami. Tudtam,hogy te nem csak egy alkalomra kellesz,tudtam,hogy veled nem akarok játszani. Téged szeretni akarlak.- Alig akarom elhinni, hogy ezt mondta Jiyong. Istenem ez a srác főnyeremény. Lágyan ajkaimra helyezi sajátjait,már kezd át menni kicsit szenvedélyesebbé, amikor megcsörren a telefonom. Tudom jól, hogy anya az, ezért bocsánatkérően rápillantok GD-re majd felveszem a készüléket, és mielőtt anya bármit is mondhatna, gyors magyarázkodásba kezdek.
- Tíz perc és otthon vagyok ígérem.- Hadarom a telefonba és a választ meg se várva rácsapom anyára a készüléket. Amint Jiyongra pillantok, meglátom az ajkain játszadozó mosolyt,amitől nekem is mosolyognom kell. Egy puha csókot hint a számra, majd elbúcsúzunk egymástól. Amikor bedőlök az ágyamba, nem tudom abba hagyni a mosolygást, és azonnal kattogni kezd az agyam, hogy hogyan fogjuk eltölteni ezt a nyarat, ha lehet kettesben.

* 2 héttel később *

Telnek múlnak a napok, egész jól megvagyunk Jiyong-al bár most nem nagyon találkozunk,mert másik városban dolgozik és neki nyáron is dolgoznia kell. Épp az ágyamon fekszek,amikor megszólal a telefonom,jelezve, hogy üzenetem jött. Már is mosolygásba kezdek,mert reménykedem,hogy attól az embertől kaptam akitől vártam...És így is lett.

~ Legyünk csak barátok!~

Értetlenül nézek a készülékre,és azonnali pötyögésbe kezdek.

~Mi? Miért mondod ezt Jiyong? Valamit rosszat tettem? Ne csináld ezt kérlek....~ Nem kapok választ. Érzem,hogy a szemeimet égeti már a sós könny,de még nem akarok sírni. Biztos valami félre értés. Várom hátha válaszol, de már négy óra elteltével se kapok választ. Kitör belőlem a zokogás. Nem hiszem el, hogy megint csak egy játékszer lettem, hogy megint csak egy alkalomra kellettem,amikor állította,hogy ez nem így van. Azonnal felhívom Lucy-t és elújságolom neki, a nem túl kellemes hírt. Próbál megnyugtatni és rávesz hogy este menjünk le. Péntek van nyilván GD is ott lesz. Gyorsan összekapom magam,megvárom míg Lucy ide ér és már indulunk is. Amint leérünk meglátom ugyan az a társaság,ugyan az az asztal, Nem akarok jelenetet rendezni,ezért ráírok.

~ BESZÉLNÜNK KELL!~

Ahogy elolvassa az üzenetem rám pillant és bólint egyet. Idegesen várok,hogy mikor tudunk már beszélni,de nem nagyon akar megmozdulni. Idő közben csak azt veszem észre,hogy Lucy folyamatosan hozza nekem az újabb és újabb italokat,kezd elhomályosodni a világ,amikor Lucy szomorú arccal néz rám.
- Mi a baj?- Kérdezem ijedten,hiszen nem valami biztató barátnőm arckifejezése.
- Jiyong-ot veled szívatják.- Feleli halkan Lucy,majd azonnal le hajtja a fejét. Szóval ez a baja. Nem bírom tovább könnyeim utat engednek maguknak, és amint lehet elhagyom a helyet. Bódult állapotban futok haza felé,amikor valaki elkapja a karom és maga felé fordít. Hisztérikus sírásba kezdek.
- Ezért mondtad,hogy legyünk csak barátok ?? Hogy ne baszogassanak tovább azzal,hogy jóval fiatalabb vagyok nálad? Nem rég te mondtad, hogy nem számít a kor Jiyong rémlik?- Amint befejezem mondandóm,azonnal ordítani kezd.
- Megmondtam már az elején,hogy nem akarok kapcsolatot! Részeg voltál aznap este te is meg én is ENNYI. Nem kell túl komplikálni. Ne haragudj de mennem kell.- Aztán sarkon fordul és elmegy. Miről beszél ez ? Nem akar kapcsolatot? Ki áradozott arról,hogy amint meglátott megmozdult benne valami? Ezt nem hiszem el!
Szétfolyt sminkkel,összetört szívvel megyek haza. Teljesen össze vagyok zavarodva, minta ha ma nem ugyan az a Jiyong állt volna előttem,mint amikor kettesben voltunk. Amint lefekszem a menedéket adó ágyamba írok Lucy-nek egy sms-t, hogy ne haragudjon rám azért mert ott hagytam és persze a történteket is elmondom neki. Magam mellé helyezem a készüléket és a plafont bámulva gondolkodni kezdek. Nem mutathatom,hogy összetört,hogy én már ennyi idő után ragaszkodni kezdtem hozzá. Emelt fővel kell majd minden hétvégén szembe néznem vele. Elégedetten,de még is összetörve  taszítom magam álomba.

Már egy hónap eltelt,azóta,hogy Jiyong lerázott. Elég jól megjátszom magam,hogy nem érdekel,de legbelül ordítani tudnék. Mivel azt nem tagadhatom le,hogy ismerem,ezért tisztelettudóan köszönök neki ,majd elsétálok mellette. Nem volt ma sok kedvem lejönni,de Yumi rávett,hogy nézzünk le,és menjünk el egy másik kedvenc helyünk záróbulijára.
- Nézd ___________ ő az a srác akiről meséltem hát nem cuki? Ő is ott lesz a záróbulin- Mutatott a szökőkúton ülő tömeg egyik tagjára. Őszintén elmosolyodom. Yumi végre valami normális srácot lőtt ki magának, ismerem a srácot múlt nyáron együtt melóztunk egy fesztiválon. Rendes srác.
- Aranyos. Na de igyunk valamit,különben haza megyek.- Fenyegetem meg barátnőmet és azonnal neki is állunk az italozgatásnak. Egy-két óra múlva már elég spicces állapotban vagyok így Yumi-vel az oldalamon boldogan indulok el a záróbulira. Ahogy  oda érünk ő már csatlakozik is ahhoz a sráchoz,akit kinézett magának. Érzem,hogy forog a világ ezért úgy döntök jót fog tenni egy kis friss levegő. Amint kiteszem a lábam, megpillantom Jiyong-ot. Mivel már nem vagyok szomjas bátorságot veszek magamon és oda megyek hozzá.
-Jiyongkaaa.- Mosolygok rá majd le ülök mellé. Elmosolyodik és beszélgetésbe elegyedünk. Egész jól eltársalgunk,mint a barátok. Aztán az egész átmegy csipkelődésbe, piszkálódásba. Aztán megérzem GD kezeit az oldalamon.
- Jiyong ne csikálj tudod,hogy nem szeretem.- Nevetek fel,mire ő elkapja a fejem,közelebb húz magához bele lehel a nyakamba ,amitől végig fut a hideg a hátamon.
- Tudom,hogy itt vagy rá a legérzékenyebb.- Suttogja a fülembe kéjes hangon,majd elkezdi csókolgatni a nyakamat. Igaza van,ez amitől a legjobban kikészülök,és ő ezzel nagyon is tisztában van, meg azzal is,hogy csak ő képes ennyire kínozni vele. És hirtelen nyakamról áttér ajkaimra- Jiyong ne csináld ezt! Te mondtad,hogy csak barátként tekintesz rám. A barátok nem csókolóznak,főleg nem így. Nem vagyok képes lehunyni szemeimet, a meglepettségtől  és a félelemtől. Mi van ha megint csak szórakozik? És abban a pillanatban megpillantom a tesómat,aki megvető szemekkel néz rám. Azzal a lendülettel hajolok el Jiyong-tól,mire ő hátrapillant és kicsit felkacag.
- Ennyire gyűlöl a bátyád?- Simít végig a hajamon,mire én bólintok egyet.
- Ne haragudj Jiyong de most be kell mennem beszélni vele.- nézek rá bocsánat kérően,mire csak egy puszit nyom a homlokomra.
- Bent megtalálsz.- Feleli,majd ő megy el elsőnek. Körbenézek de nem látom sehol Yumi-t remélem bent van. Azzal én is megindulok befelé. A pult előtt meg is pillantom a tesómat és két barátját,óvatosan oda megyek hozzájuk,de amint oda érek Daehyun arrébb is húz.
- Hugi mi volt ez már megint? Nem azt mondtad,hogy azért jössz ide,hogy végre lezárd ezt a barmot?- Ordít a képembe a bátyám,de igaza van, vagy is abban,hogy ezt mondtam. De nem vagyok rá képes! Úgy érzem GD megváltozott hiszen ő csókolt meg . Azonnal melegség önti el a szívem,ahogy vissza gondolok az előbbi csókra. Rápillantok a tesómra,majd dühösen szinte már kiabálva szólok hozzá.
- Majd én tudom m a jó nekem!- Azzal ott is hagyom őt,és inkább meg keresem Yumi-t . Az éjszaka további része kellemesen telik Yumi és barátai társaságában. Direkt kerülöm a tesómat,Jiyong meg egész éjjel csocsózik,ha kijön akkor is csak cigizni. Már fél hat is elmúlt,amikor úgy döntök haza megyek. Nem a legszebb környéken van ez a hely,de már csak dacból se fogok szólni a tesómnak,hogy együtt menjünk. Elköszönök Yumi-tól,majd elindulok befele. Egy perc hezitálás után úgy döntök Jiyongtól is elköszönök. Meg várom míg végez a csocsó meccsel,majd felém fordul.
- Csak elköszönni jöttem.- mosolygok rá,mire elkapja a kezem.
- Én is megyek.-küld vissza egy barátságos mosolyt,aztán el is indulunk. Hazáig fogja a kezem nem értem mi van vele. Ahogy a ház elé érünk szembe fordulok vele.
-Köszönöm,hogy haza kísértél.- de ahogy elindulok a lépcső felé visszaránt. Hátam izmos mellkasán csapódik. Értetlenül nézek előre,és már épp szólásra nyitottam volna a szám ,amikor a keze,lassan halad, egyenesen a rövid gatyámba.
- Jiyong...- Ennyit tudok kinyögni,mivel ajkai megint a nyakamat kényezteti. Elég__________ állítsd meg. Elkapom csuklóját és hátra lököm kezét.
- Nekem most mennem kell.- Nem merek rápillantani,de érzem,hogy mosolyog. Szinte futok a lépcsők felé. Bent a lépcsőházba,neki támaszkodok a falnak,hogy lenyugodjak egy kicsit. Nem lesz ez így jó.

Most inkább én próbálom kerülni Jiyong társaságát. Nem tudok rajta kiigazodni, teljesen össze zavar,hogy egyszer így, egyszer úgy viselkedik. Nem értem. Ezért inkább le se megyek, pedig kedvem az lenne, de nem akarok megint kételyek közé kerülni. Végre eljön a csajos nyaralás. Lucy, Minah és én. Végre pár napra kiszakadunk az unalmas hétköznapokból . Vízpart, pia, zene mi kell még? Négy óra körül meg is érkezünk Lucy-ék nyaralójukba. Azonnal fel bontunk egy-egy doboz sört, a zenét maxra tekerjük és el kezdünk pletykálni. Fél hét körül már jó pár sör lecsúszik,amikor úgy döntünk le megyünk fürdeni utána meg meglátogatjuk a közeli éttermet.