Nem...

Nem vagyok szerelmes...de érzek valamit. Valamit ami lassan teljesen felemészt belülről. Mindig is egy érzelmes lány voltam de az utóbbi időben nagyon. Folyton nyálas romantikus, szakítós zenéket hallgatok. Szakítós?...hiszen nem is voltunk együtt....Körülbelül egy hónapja ismertem meg, azóta felváltva vagyok mérhetetlenül boldog és szomorú is. Nem indult komolynak az egész, főleg, amikor mondta,hogy valaki mást szeret. Nem kellett volna belemennem, de tetszett, hogy törődik velem. Végre azt a figyelmet és törődést kaptam valakitől, amire mindig is vágytam. Rengeteg időt töltöttünk együtt. 24 órából 24-et végig beszéltünk két naponta minimum találkoztunk, és elkezdtem kötődni. Ő is. Mindkettőnkben kialakult egy nagyon erős kötődés. Feltétel nélkül megbízhattunk egymásban, bármit megoszthattunk a másikkal. Szerettünk együtt lenni. Aztán egyszer csak azt mondta ki költözik Angliába a szülinapomon. Teljesen összetörtem. Ahogy közeledett a bizonyos dátum egyre szomorúbb lettem. Nagyon nehezen viseltem, azt hogy elment. Mindennap beszélünk. Hiányzik és én is hiányzok neki. De ezt teljesen lényegtelen, mert soha nem leszünk együtt. Ki kéne szállnom ebből, el kéne felejtenem de egyszerűen nem tudom. Megfogadtam, hogy nem beszélek vele, de nem bírom, mert fontos számomra.Nem tudom mi lesz velem. Egyik percben boldog vagyok aztán vészjelzésként szól belül egy hang, hogy azonnal felejtsem el. Folyton ezen kattog az agyam, hogy mit kéne tennem.Össze vagyok zavarodva és nem találok megoldást. Ami biztos , hogy a végén és fogok szenvedni...Nem vagyok szerelmes, de érzek és nem is keveset....