One Way Love

Görnyedten ültem a kanapén a dalszövegeim felett. Semmi ötletem nem volt már, mindent kiírtam magamból, de egyszerűen olyan unalmas az életem, hogy semmiről nem tudok írni. „bánat” szerencsére most boldog vagyok. „szerelem” az jól jönne, „élet” ugyan most legszívesebben kiugranék az ablakon. Kinézek az ablakon és csak az egyenletesen hulló pelyhekben gyönyörködök, akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim, majd kis kedvencemre nézek - Win elmenjünk sétálni? – kérdezem a szőnyegen fekvő kis szőr pamacsot, aki a kérdésemre boldog farok csóválással ugrik az ölembe. Arrébb tolom a szövegeket gyorsan magamra, kapok valami meleg ruhát, ráadom a kutyimra a nyakörvét, majd útnak is indulunk. Amint kiérünk az utcára, szorosabbra húzom magamon a kabátom és a sálam elég hideg, van főleg így este fele. Pár perces séta után megérkezünk kedvenc parkunkba ahol le is, veszem Win-ről a pórázt had, rohangáljon kedvére. Imádja a havat, ugyan úgy el tud vele játszani, mint a kisgyerekek. Talpam alatt hangosan ropog a friss hó, amit íriszeimmel pásztázok így észre, se veszem, hogy neki megyek valakinek. A nagy koccanástól a földre esek így mindenem csupa hó lett. Feltekintek és egy nem kedvelt személyt, vélek felfedezni magam előtt. - Hana jól vagy?- Nyújtja felém a kezét, amit vonakodva de elfogadok. Mikor már biztos lábakon állok, leporolom magam és egy szomorúbb pillantást, vetek felé. - Jól vagyok de, nem kell velem kedvesnek lenned.- Tekintetemmel Win-t keresem, amikor feltűnik, hogy közvetlen az ő lába mellett áll. Imádta őt, ahogy én is, de elárult, eldobott, meg alázott. Pont egy éve történ Karácsonykor. Azóta csak a fellépéseken látom, de nem számítottam rá, hogy pont most fogok vele összefutni, bár ha jobban belegondolok, mindig ide jöttünk ez volt a „Mi Parkunk”. Itt történt minden. Itt csókolt meg először. Itt mondta először, hogy szeret, itt töltöttük mindegy egyes hónapfordulónkat, amiből pontosan 20 volt. És itt vetett mindennek véget. Nagy gondolkodásomba az ő mézédes hangja húzott vissza. - Már miért ne lennék kedves? Attól, mert szakítottunk nem fogok úgy tekinteni rád, mint egy rossz emlékre, vagy valami.- Rettentően fájnak szavai. Az a szó, hogy szakítottunk újra feltépi a régi sebeket amiből, most megint patakokban folyik a vér. A sós könnyek már égetik szemeimet, de nem akarok még egyszer megtörni előtte. Elég volt az, amikor éjszakákon keresztül hívogattam, hogy kezdjük újra, amikor térden állva könyörögtem neki a hóban, hogy ne dobjon el. Elég volt annyi. Elég volt az a százezer könny, amit akkor érte ejtettem. Ő is észrevette könnyeimet, melyek utat törtek maguknak. Közelebb lépett ujjaival letörölte azokat, majd magához húzott és egy csókban forrtunk össze. Égetett az a csók, puha ajkaira vártam már egy éve, de most, hogy újra megízlelhettem fájt. Fájt, mert tudtam, hogy hibát követek el. Ellöktem magamtól, mire ő csak értetlenül nézett rám. - Nem! Nem csinálsz belőlem még egyszer hülyét! Elég volt Kim Myungsoo! Ne tedd tönkre még egyszer az életem.-Felkaptam Win-t a kezeimbe és teljes erőmből futni, kezdtem, hallottam, hogy jön utánam, de nem álltam meg. Hazáig futottam. Gyorsan megkerestem a kulcsokat a zsebemben, majd felrohantam lakásomig. Amint becsaptam a bejárati ajtót a földre, rogytam, és úgy kezdtem el zokogni. Win értetlenül nézett hol rám hol az ajtóra, mivel Myungsoo a másik felén dörömbölt. - Sweetie engedj be, kérlek! Szeretlek! Hibát követtem el, hogy akkor elengedtelek, De sajnálom. Tiszta szívből sajnálom és szeretlek!- Hallom, ahogy ő is a földre rogy homlokát az ajtónak, támasztja, és úgy suttogja vagy ezerszer azt a szót, ami egy lányka mindennél többet jelent. Azt a szót, hogy: Szeretlek. Amikor sírásom enyhülni kezdett, felálltam és ajtót nyitottam. L ott ült a lábtörlőmön, de amikor felemelte e fejét olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Myungie szemei ki voltak sírva soha se láttam még sírni. Újból eltört a mécses nálam és a nyakába vetettem magam. - Ha még egyszer elhagysz, abba bele fogok halni.- Mondtam neki, miközben kezeimet egyre szorosabbra fontam nyaka körül, ezzel jelezve, hogy mellette biztonságba érzem magam. Két erős kéz tekeredett derekamra, majd szorosabban húzott magához. - Soha se foglak többé elengedni.- Mélyen szemeibe néztem, majd megcsókoltam.