Ne bízz senkiben

Senki se az akinek mutatja magát...Barát? Ellenség? Egy idegen? Tök mindegy! Senkiben sem bízhatsz, csak saját magadban és ezt vésd az eszedbe. Egyszer csinálsz valamit úgy, hogy a másiknak nem tetszik és máris te vagy a világ legrosszabb embere. Mintha ők soha sem követtek volna el hibákat. Mint ha ők soha sem tévedtek volna. Elhitetik veled, hogy fontos vagy a számukra vétesz EGY hibát és már csak azon veszed észre magad, hogy TE vagy a rossz. Te csak addig vagy  érdekes amíg nincs más. Kioktatnak mindent jobban tudnak nálad, de,egyszer sem próbálják magukat a helyedbe képzelni. Rossz napjuk van, és rajtad verik le? Ugyan te biztos megérted. Embereket elhordanak mindennek a hátuk mögött, utána meg jópofiznak az arcukba? Olyankor fordul meg a kérdés a fejedbe. Mi van ha velem is ezt csinálják? Egyszer csinálj valamit rosszul, és máris egyedül vagy. És mindez azért ,mert fiatal vagy és ők mindent jobban tudnak. NE BÍZZ SENKIBEN CSAK SAJÁT MAGADBAN!!

I'm not okay...

(hallgasd:#)

Nem vagyok jól...Nagyon nem! Nem tudom mi az oka, de érzem, hogy kezdem feladni. Kezdem feladni, hogy minden nap azt mutassam a külvilágnak, hogy jól vagyok. A sok hamis fárasztó mosoly és jókedv kezd a terhemre lenni. Nem tudom, hogy pontosan mitől nem vagyok jól, nem tudom, mikor fog elmúlni, és azt sem tudom hol kezdődött. Talán ott, amikor négy éves voltam és az apukám úgy döntött inkább az alkoholt választja a család helyett. Az akkor hat éves bátyám Youngbae jól viselte, ő még most is jól viseli. Túl tudta tenni magát apánk hibáján. Én nem, mai napig nem tudom elfogadni, hogy az, aki számomra a mindent jelentette édesanyámmal együtt, elhagyott, ráadásul ilyen fiatalon. Az már csak újabb késszúrás volt, amikor felnőtt fejjel meg tudtam, hogy ő engem soha nem szeretett, és csak azért, mert lány lettem. Nem nyúlt hozzám undorral nézett rám és ez a mai napig nem változott. Én még mindig tartom vele a kapcsolatot, de minek?? Nem tudom, hogy azért érzem-e magam ennyire semminek, mert Jiyong kegyetlenül átvert és én még mindig nem tudtam elengedni, és még mindig szeretem? Talán. Vagy az okozza ezt a hatalmas ürességéét bennem, hogy tavaly egy olyan dolog történt velem, amit még a legnagyobb ellenségeimnek se kívánnék...megerőszakoltak és ezen nem tudok túl lépni. Vagy az, hogy senkinek semmi nem jó, amit én teszek, vagy mondok? " Erre se voltál képek!"..." Miért nem vagy olyan, mint a bátyát?"…" Egyszer nem tudnál végre valamit jól csinálni?". Vagy az, hogy szeretett testvérem Youngbae is folyamatosan piszkál?" Kövér vagy!"..."Nem fogsz kelleni senkinek! Egy semmi vagy!" És talán igaza van. Vagy attól félek, hogy Dony aki nem rég lépett az életembe egy újabb csalódás lesz számomra? Folyamatosan lefújja a randikat, amit amúgy ő kezdeményez. És én naiv kislány mindent elnézek neki. Mert bizakodok, Bízok abban, hogy ő talán segíteni tud, hogy talán neki fontos leszek. És minden egyes alkalommal, amikor lefújja a randikat, még egyet és még egyet fordul a szívemben a kés, ami már évek óta ott van. És olyankor jövök rá, hogy neki se vagyok elég jó. De persze, hogy is hihetném el,hogy neki jó leszek,amikor a saját apámnak nem voltam elég jó, és ez egy lány életében hatalmas érvágás. Hogyan bizonyítson egy másik férfinak, mikor még az apját se tudta meggyőzni, hogy márpedig ez a lány ér valamit. Érdekes, de talán, azért mert benne van az utolsó reményem. Meg a barátaimban, akikért tűzbe mennék. Van köztük olyan is akivel még egyszer sem találkoztam személyesen, de gondolkodás nélkül meg tudok bennük bízni.. Ők tartanak engem életben. Persze attól is rettegek, hogy egyszer ők is elhagynak, és akkor teljesen egyedül leszek. Nem tudom, meddig bírom még. Számtalanszor fordult már meg a fejemben undorító és önző dolgok. Ugorjak le a tetőről? Adagoljam túl magam? Vágjam fel az ereim? Ugorjak le a hídról? Nem...még ehhez is túl gyenge vagyok. Nem vagyok jól, és úgy érzem már nem is, leszek! El akarok tűnni, hogy semmi gondom ne legyen. Ezeket, a problémákat nem tudom már megoldani. És ezen már egy pszichológus se tudna segíteni. Rajtam már nem lehet segíteni. Örökre ilyen maradok. Soha nem lesz már őszinte a mosolyom. Soha nem leszek már boldog. Vehetnénk ezt egy búcsúlevélnek is, de nem vagyok elég bátor, hogy véget vessek szánalmas életemnek. Jiyong, Dony, Youngbae, apukám, anyukám, a barátaim. Talán már ők is kevesek lennének ehhez. De nem bánom. Beletörődtem, és ezzel nekem együtt kell, hogy éljek. Nem vagyok jól. Soha nem voltam jól és nem is leszek jól.....

It's over

Érezted màr hogy semmit nem érsz? Érezted màr hogy senkinek sem számítasz? Érezted màr hogy feleslegesen vagy a vilàgon?....
.Én pont ezt érzem..Mindenki csak ki hasznàl àt vág belém tapos akàrki akàrmit csinál elviselem mert ilyen vagyok....Elviselem hogy az akit szeretek nem szeret viszont és csak játszik az érzéseimmel...elviselem hogy az elvileg a "legjobb" baràtaim àt vàgnak és az érzéseimmel nem törődve àt taposnak rajtam és belém rúgnak...nem tudom meddig bírom....nem tudom meddig bírom elviselni a sajàt érzéseimet...tudom hogy vannak emberek akik mellettem vannak és szeretnek de önző módon azt gondolom hogy ezt màr nem bírom sokàig nem tudok màr erős maradni fel fogom adni és vége lesz mindennek.
.....